Anya és apa már nagyon várta az augusztust. Nem tudtam miért. Egyik nap csak azt láttam, hogy anya nagyon pakol. Mindent összecsomagolt, az egész lakást. Legalábbis nekem úgy tűnt. Gondoltam, ezek után máshol fogunk lakni. Hát így is lett, de csak 2,5 hétre költöztünk el, méghozzá a Balatonra. Ismét. Imádtam!!! Az annyira jó hely. Egész nap kint vagyunk a kertben! Még aludni is sokkal jobb a friss levegőn!
Na és állandóan ettem. Éjjel-nappal 2 óránként. Ez engem nem zavart, anya viszont már teljesen le volt fáradva tőlem. De most mit csináljak, ha egyszer éhes voltam??? Anya és apa el is határozták, hogy amint hazajövünk mást is ehetek majd, nemcsak tejcsit. Pl. almát. Hmmm, nagyon szeretem!
Ja, és a Balcsin volt a névnapom!!! Az első, augusztus 14-én! Izgi volt, kaptam szép ajándékokat! De én is adtam ám anyáéknak ajándékot! Életemben először a hátamról a hasamra fordultam. Fura volt, hirtelen azt sem tudtam hol vagyok. Apáék annyira örültek neki, hogy produkcióztam is nekik egész nap, így nem hagyhattak ott egyedül soha sehol! Na ez azért nem hátrány!
Az Eszter is ott volt majdnem végig. Míg anya és apa tollasozott, ő sétálgatott velem le, s föl, mert már akkor sem szerettem egyhelyben lenni, csak még nem tudtam önállóan közlekedni. Néha lebüfiztem, ennek ugyan nem nagyon örült, de most mit csináljak, nálam ez a szeretet jele :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése