Hú, nagyon rég nem jártam erre, de annyi minden történt mostanában, persze mindenről csak szép sorjában.
Azt hiszem a tengerparti nyaralás a legizgalmasabb, így azzal is kezdem:
Szóval elindultunk világot látni az éjszaka közepén, én persze nem voltam hajlandó elaludni a kocsiban, olyan érdekesek voltak a fények. Na és hogy milyen hideg volt!!! 10 fok. És mi épp nyaralni indultunk... De a lényeg, hogy mire odaértünk, gyönyörű szép idő kerekedett. Persze az út nagyon hosszú volt, azt hiszem sosem ültem még ennyit egyhelyben, de apa nagyon megdícsért, mert nagyon ügyes voltam. Mikor odaértünk, egy szép lakókocsi várt minket, és persze gyorsan megnéztük a tengert is. Hogy az mekkora víz. Szerintem még nem is láttatok akkorát, én legalábbis biztos nem, pedig azért a Balaton sem kicsi. Anyáék gyorsan bepakoltak a lakókocsiba és mentünk is strandolni! Háááát, furi volt. Először is a homok, nagyon kellemes benne járkálni, utána pedig beleszaladni a vízbe. Csak az volt a baj, hogy folyton piszkos lett a lábam és a kezem is. Na meg mikor jöttek a hullámok, akkor el is estem és hogy milyen rossz íze volt a víznek??? Hiába ettem, ittam rá, az a sós íz valahogy megmaradt a számban. Apa és anya nagyon szerettek volna a kishajómban betolni a mélyebb részre, de nekem az nem tetszett. Most mit csináljak, ha egyszer azt szeretem, ha érzem a biztos talajt a lábam alatt. Szóval lesz egy-két kép, amint csónakázom, de nehogy azt higgyétek, hogy jókedvemből tettem, de hát a szülőkért ugye mindent. Voltunk vizibiciklizni is! Na az sem lett volna rossz, ha lehetett volna járkálni, de nehogy azt higgyétek, hogy ott lehetett, egyhelyben kellett volna ülnöm 20 percen keresztül, szóval ez sem jött be. Persze mikor megálltunk a sekély részen és csúzdásztunk, az nagyon klassz volt!!! Egy kicsit megnehezítette a dolgunkat, hogy épp a nyaralás alatt jött ki a két alsó rágófogam, így egy kicsit nyűgösebb voltam, de szerintem azért próbáltam úrrá lenni a helyzeten. Szerencsére nagyon jó időnk volt, voltunk kirándulni is párszor. Nagyon tetszett, főleg, hogy a saját lábamon járhattam be mindent. Na és a kemping a világon a legjobb hely. Annyi kedves ember van ott, mindenkihez odamentem, köszöntem, elmeséltem, hogy épp mit csináltam, majd mentem tovább. És persze mindenki beszélt hozzám, és mosolyogtak rám. Szóval imádtam!!!
És akkor íme a képek, bár a videó még nem készült el, de azért már ez is valami...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése