Sokminden

Húh, nagyon régen nem számoltam már be, de azért remélem emlékeztek még rám... Szégyellem is magam nagyon, de valahogy annyira telnek a napok.
Először is a legfontosabb, most már tuti, hogy kapok egy hugicát és egy öcsikét!!! Szuper lesz, mikor meglátom anya pociját, mindig szólítgatom őket, hogy Zozó, Hani, de soha nem válaszolnak. Remélem mikor kibújnak, azért bőbeszédűbbek lesznek, mert ez így elég uncsi. Azért én minden nap megsimizem és megpuszilgatom őket, remélem érzik, mennyire szeretem már most őket.
És mi minden történt, nem is tudom hol kezdjem. Talán az elején:
Először is beköltözött egy "nénófa" a lakásba pár hétre. Egyik nap, mikor a délutáni szundításomból felébredtem és kitámolyogtam a szobámból, ott állt a nappaliban. Persze kiderült, hogy ez a karácsonyfa, de nekem már csak nénófa marad, mert pirosan villogott. Utána este mentünk mamáékhoz, és kaptam egy csomó ajándékot, és persze ott is volt nénófa. Utána itthon még több ajándék, majd másnap mamáéknál megint ajándéközön. Nem is tudtam mihez nyúljak, de most már mindegyikkel nagyon ügyesen játszom apa és anya nagy örömére, mert így legalább néha-néha van egy kis nyugtuk tőlem.
Utána sajna betegek lettünk, de szerencsére szilveszterre elmúlt, így elmehettem a babaparty-ra! Nagyon jól sikerül, csupa nagyfiú volt ott és én is játszhattam velük. Birkóztunk, harcosat játszottunk, meg ilyenek. Anya nem is nagyon mert odanézni, így inkább apa figyelt rám, de a nagyfiúk vigyáztak rám nagyon. Sajnos egy csajszi sem volt, de talán majd jövőre...
Képzeljétek, a szobám teljesen átalakult! Nagyon szuper lett. Ez nem ám olyan babaszoba, mint eddig volt, hanem igazi nagyfiús. Még hogy rácsoságy nekem, még mit nem. Igazi ágy, amiben a nagyok alszanak. Na jó van ilyen leesésgátló vagy mi az oldalán, mert annyira forgolódok, hogy nélküle tuti mindig a földön kötnék ki, de ez nem számít szerintem. Kaptam új szekrényt, falvédőt és baldachint is az ágyam fölé. Persze mindezt állítólag azért kellett, mert Zozó kapja meg az én ágyamat, Hani meg kap újat. De ezt egyáltalán nem bánom. sokkal nagyobb mint az előző ágyam, így kényelmesebben is elférek. Ja, és 12 órát alszok benne éjjel, apa és anya nagy örömére.
Továbbra is járunk játszóbölcsibe, meg néha bukfenc tornára. Máshová sajna nem nagyon, mert elég rossz idő van, bár mostanában javult valamicskét a helyzet. Ma pl. babalátogatóba megyünk. Szóval anya mindig próbál kitalálni valamit, hogy jobban teljenek a napok.
Amint látjátok ma vagyok 22 hónapos, így anya este majd lemér, és akkor majd megírom az új adatokat is. Egy biztos, nagyon növök, anya nem győz ruhát venni nekem, mert minden kicsi rám.
Max-el egyre többet játszunk, és mióta nem bántom annyit, ő sem menekül annyira előlem. Persze néha nagyon gonosz vagyok, és sajna nem csak vele, hanem apával is, és persze anyával is, amiért jó kis szidásokat szoktam kapni. Persze meg is bánom ezeket. Már meg is tanultam, hogy "bocsi" és persze odabújok, ezzel mindenkit leveszek a lábáról. Rengeteg mindent mondok már, fel sem tudom sorolni, sőt van mikor már 2-3- szót is egymás mellé teszek, és ráadául értelmes mondat jön ki belőle. Na ennek nagyon örül mindenki, de főleg én! Amúgy egész nap be nem áll a szám, szóval tuti nem könnyű velem...
Húha, jól beígértem a képeket, erre sehol semmi... Ígérem pótolom, csak elég nehéz mostanában lefényképezni engem, mert úgye egy másodpercet sem maradok egy helyben, de majd azért ami készült karácsony környékén felteszem, jó???